„Budapesten ​nincs Quartier Latin, nincs olyan kerület, amely magán viselné az egyetemi városrész színes és félre nem ismerhető jegyeit. De azért egyes vidékein, útvonalain fel lehet lelni azt a jellegzetes reggeli és déli nyüzsgést, amely az egyetemek és főiskolák közelségére vall”- ezzel a hangütéssel kezdődik Karinthy Ferenc nagy sikerű regénye. A Kentaur azonban nemcsak a pesti egyetemisták életének hiteles megidézése, mint az indító mondat sejteti: „tudóslélektani detektívregény” is, ahogy egy kritikus nevezte. Ősi Iván, a regény nyelvész-hőse, a megszállott detektívek ádáz dühével nyomoz egy középkori oklevél rejtélyes szava, a kangrez után, hogy e nyomozás során – mint a jó detektívregényekben is – egy jellegzetes kisvilág, különös tenyészet furcsa figuráit és helyzeteit ismerje meg az olvasó. A kalandos történet, a már-már irrealitásba átlendülő, groteszk epizódok játékossága opalizáló fényekbe vonja a mindvégig izgalmas, mélyebb tartalmait humoros helyzetek mögé rejtő kitűnő regényt.